Amikor konfliktus alakul ki a külvilággal, akkor ez azt jelenti, hogy nem tetszik az, amit a tükör megmutat.
Sokszor vetítjük ki a saját magunkban elítélt, elfojtott vagy fel nem ismert tulajdonságokat, késztetéseket. Úgy érezzük, nem vagyunk elég jók, és így nem vagyunk szerethetőek. A csecsemő nem marad életben, ha nem szerethető. Így alapvető érzés a szorongás lesz; elég jó vagyok, megérdemlem, hogy életben maradhassak?
Kapcsolataink túlélésünket és önmegvalósításunkat szolgálják, emellett olyan célok eléréséhez segítenek, melyek túlmutatnak rajtunk. A kapcsolati rendszerekben olyan rendek hatnak ránk és irányítanak, melyek támogatnak, ugyanakkor követelnek tőlünk dolgokat. Motiválnak és vezetnek, boldoggá tesznek és korlátoznak, - akár akarjuk, akár nem, kiszolgáltatottjai vagyunk nekik.
Egy szűk csoportba, a származási családba születünk bele, ez határozza meg alapvetően életünket és kapcsolatainkat.
Ez után újabb rendszerek következnek, iskola, baráti társaság, munkahely és így tovább.
A sikeres kapcsolatok feltétele a kötődés, az adás és elfogadás közötti dinamikus egyensúly, valamint a rend.