Az egyik legrégebbi hangkeltő eszközünk, hangszer, szertartásokon használt eszköz, szimbólum. Kezdetektől fogva, amikor az ember még vadászó-gyűjtögető életmódot folytatott, akkor is igénye volt a szellemi, spirituális élményekre vagy csak egyszerűen kikapcsolódásra vágyott. Nem ismerjük a pontos okát és körülményeit, de az ember hangkeltő eszközöket kezdett el használni. Először két tenyerét ütötte össze, majd egy kivájt fatörzs, vagy két egymáshoz ütődő fadarab volt a hangszere, azután megalkotta a csörgőket, zörgőket és a dobot. A tűz körül, a barlangokban, a vadászatok előtt, vagy onnan hazatérve közös zenéléssel, énekléssel és tánccal jutottak hozzá bizonyos szellemi élményekhez. Ma már bizonyított, ezek az eszközök nem csupán egyszerű zajkeltésre, vagy zenélésre alkalmasak, hanem képesek megváltozott tudatállapotot előidézni és kialakulhat egy transzállapot. Ez a módosult tudatállapot különbözik az alvásnál vagy akár hipnózisban tapasztalható állapottól.
Tapasztalatom szerint az emberi énekhang, a ritmikus csörgőzés, dobolás nagyon sokszor képes megváltozott tudatállapotot előidézni és képes bizonyos blokkok, a tudattalanban lévő traumák tudatosítására és feloldására. Az általam vezetett sámándobos meditáció egy önismereti munka a dob segítségével.A foglalkozás elején, egymás köszöntése után, egy kis bevezetőt követően bizonyos testtartásokon keresztül meghívunk energiákat. A dobos rész első felében arra kérem az általában fekvő vagy ülő résztvevőket, hogy lazuljanak el, vegyék mélyen, de nyugodtan a levegőt és gondoljanak egy olyan helyre, ahol jártak már. Ahonnan letekintve nem lehetett látni valaminek az alját, pl. egy mély kút, egy szakadék, egy pincelépcsőnek az alja – lehet ez bármi. Ha nincs ilyen konkrét élmény, akkor lehet kitalált is a helyszín.
Az ember valaha a természet része volt és viszont, a természet az emberben élt. Tulajdonképpen ez ma sincs másként. A természet szól hozzánk, ha figyelünk rá. Minden növénynek és állatnak van mesélnivalója számunkra. Minden nyíló virág, s minden reppenő madár az élet titkait visszhangozza. A felsőbb erők a természeten keresztül szólnak az emberhez. Sem az állatok, sem maga a természet nem áll társadalmi rendszer fennhatósága alatt, s népcsoporttól függetlenül minden emberrel összeköttetésben van. Szétszakíthatatlanul, szoros összeköttetésben állunk a földdel. Minden, amit teszünk, kihat a földre, és minden, amit teszünk, visszahat ránk. Ezt a törvényt sokan nem ismerik fel. Sokan nem tisztelik a természet jelenségeit, és nem érzékelik a természethez való szoros kötődésüket sem. Ezáltal saját személyiségük legbensőbb dolgait sem tisztelik igazán.