empata.hu

Elérhetőségek

+36-30/506-5371
empata@gmail.com

Bejelentkezés

Az egyik legrégebbi hangkeltő eszközünk, hangszer, szertartásokon használt eszköz, szimbólum. Kezdetektől fogva, amikor az ember még vadászó-gyűjtögető életmódot folytatott, akkor is igénye volt a szellemi, spirituális élményekre vagy csak egyszerűen kikapcsolódásra vágyott. Nem ismerjük a pontos okát és körülményeit, de az ember hangkeltő eszközöket kezdett el használni. Először két tenyerét ütötte össze, majd egy kivájt fatörzs, vagy két egymáshoz ütődő fadarab volt a hangszere, azután megalkotta a csörgőket, zörgőket és a dobot. A tűz körül, a barlangokban, a vadászatok előtt, vagy onnan hazatérve közös zenéléssel, énekléssel és tánccal jutottak hozzá bizonyos szellemi élményekhez. Ma már bizonyított, ezek az eszközök nem csupán egyszerű zajkeltésre, vagy zenélésre alkalmasak, hanem képesek megváltozott tudatállapotot előidézni és kialakulhat egy transzállapot. Ez a módosult tudatállapot különbözik az alvásnál vagy akár hipnózisban tapasztalható állapottól.

 

 

 

 


A dob, sámándob többféle formában létezik a világon, különböző méretben, alakban, sokféle anyagból készülhet. Általában valamilyen fából, kéregből készül a káva, és erre valamilyen állatbőrt feszítenek. Alakját tekintve a kör vagy tojásdad forma a leggyakoribb, de lehet akár bütykös oldalú, valamint előfordulnak szögletesek is. Alakja és kivitelezése, valamint a fogójának kialakítása jellemző egy adott népcsoportra, tájegységre. Sok helyen ábrák is találhatók a dobokon, általában az adott hitvilág ábrázolásai, a világ köldöke, a Világfa, alsó-, középső- és felsővilágok. A Nap, a Hold, a Tejút, bizonyos szellemfigurák, ill. maga a sámán is megjelenhet. A dobverők alakját és anyagát is meghatározza az etnikum.

A dob a sámán segítője, hátasa a szellemvilágban tett utazásai során. Élőnek tekintik, és nagy szeretet és tisztelet jár neki. A magyar hitvilágban is a táltos ló parazsat eszik, és a szél szárnyán repíti gazdáját különböző próbákra.