A lélek topografikus modellje (Freud)
Közismert a leírás, amely szerint a léleknek két tartománya van.
Az egyik a tudatos élményeket tartalmazza, azokat a gondolatokat, érzéseket, viselkedéseket, amelyeknek az adott pillanatban tudatában vagyunk. A másik lélekrészben olyan emlékek vannak, amelyek aktuálisan kívül esnek a tudatosságon, de könnyen a tudatba hívhatók.
Saját kora elméletalkotóinak munkáiból merítve Freud egy harmadik területet csatolt az előző kettőhöz. Ez a három lelki tartomány alkotja azt a lelki konfigurációt, amelyet Freud lelki topográfiának nevezett el.
Freud a tudatos fogalmat nagyjából a hétköznapi értelemben használja, vagyis azt a lelki területet érti alatta, amelyről pillanatnyilag tudomásunk van. Az emberek általában képesek szavakba önteni élményeiket és ezekről logikus módon gondolkodni.
A normál emlékezetet tartalmazó terület a tudatalatti, vagy tudatelőttes nevet kapta.
A tudatelőttes elemei aktuálisan kívül esnek a tudatosságon, de könnyen a tudatba hozhatok. Pl. ha felidézzük a telefonszámunkat vagy a legutóbb látott film címét, akkor ezeket a tudatelőttesből emeljük a tudatba.
A tudattalan kifejezést Freud a mindennapi szóhasználattól meglehetősen eltérő módon használta. Ezt a kifejezést fenntartotta arra a lelki területre, amely közvetlenül nem hozzáférhető a tudatosság számára.
Freud a tudattalant a szorongással, a konfliktusokkal vagy fájdalommal összekapcsolódott vágyak, érzések és gondolatok gyűjtőterének tekintette.
Ha ezek egyszer a tudattalanba kerülnek, többé nem tűnnek el onnan. Folyamatos hatást gyakorolnak a későbbi viselkedésre és tudatos élményre. Freud gyakran hasonlította az emberi lelket a jéghegyhez.
A jéghegy csúcsa felel meg a tudatosnak, a jóval nagyobb, víz alatti része pedig annak, ami a tudaton kívül esik. A víz alatti terület egy része, amely még látszik a vízen keresztül, a tudatelőttes. A jéghegy legnagyobb, láthatatlan része a tudattalan.
Bár a tudatnak és a tudatelőttesnek van hatása az emberek viselkedésére, ezeket Freud kevéssé tartotta fontosnak, mint a tudattalant. Freud úgy gondolta, hogy a személyiség igazán fontos működései a tudattalanban zajlanak.
A tudatosság e három szintje alkotja a lélek topografikus modelljét. A tudatos és a tudatelőttes között a lelki tartalmak könnyen mozognak oda-vissza. Mindkét részből lecsúszhatnak tartalmak a tudattalanba. Ami azonban tudattalanná vált, akaratlagosan nem tudatosítható, mert bizonyos pszichés erők gondoskodnak arról, hogy rejtve maradjanak. E három terület alkotja azt a színpadot, ahol a személyiség dinamikus folyamatai játszódnak.