Bert Hellingert sokan a Családfelállítás atyjaként ismerik.
Az igazsághoz hozzátartozik azonban, hogy Ő az elődök felfedezéseire és módszereire építő, sajátos, hatékony és kiforrott módszert hozott létre. Köszönet érte!
Szondi Lipót magyar származású pszichiáter (1893-1986) már a múlt század elején, a Sorsanalízis című művében utal az ősök kényszerítő erejére, a családi tudattalanra. 1937-ből származó definíciója szerint a sors nem más, mint a bennünk meglévő, ősöktől, vérrokonoktól származó választási kényszer – szerelemben, barátságban, foglalkozásban, betegségben és halálban. A választásainkban rejtett, öröklött biológiai tényezőket sejtett.
Általa megalkotott fogalom, a Családi tudattalan.
Saját sorsanalitikus önanalízise (1934-36) a következő meglátásokhoz vezették:
A tudattalanban a lét számára ős-figuráknak és az utódok cselekvéséhez szolgáló családi mintáknak kell létezniük, melyek kényszerítően irányítják sorsunkat. Így keletkeztek a fogalmak a „családi tudattalanról” és a „kényszersorsról”.
Következésképp a családi tudattalan az „ősök törekvéseit” tartalmazza, melyek az „ősök álmaiban” manifesztálódhatnak.
Az ősök ellenfele az utód állásfoglaló énje. Az énnek hatalmában áll, hogy az ősök igényei ellenében válasszon. Így jutott a „szabad, egotropikus választás” és a „szabadon választott sors” fogalmakhoz.
Az ősök eme analízisének eredménye „az irányítható fatalizmus” lett, és majd negyven évvel ezután született meg a sorsanalitikus terápia, a passzív és aktív analitikus pszichoterápiának a tankönyve.
Mind Szondi, mind pedig Hellinger a szabadságot, a választott sorsot állítják szembe a kényszersors kötésével. Céljuk, hogy az egyén a sorsában felismerje a lehetőségeit, felszabadítsa saját magát és teljesebbé tegye az életét.
A lényegi különbség Szondi és Hellinger között a kényszersors megközelítésében van.
Hellinger megfigyelése szerint mi magunk vállaljuk fel odatartozásunkból fakadó tudattalan szeretetünkkel a nehéz sorsot, mágikus gyermeki képzeteink szerint ezzel segítünk nekik. Ennek a bennünk lévő tudattalan szeretetnek a felismerése és tudatosítása az egyik kulcsmozzanata a családállításnak.
Bert Hellinger 1925. december 16-án született a németországi Leimenben.
A keresztségben az Anton nevet kapta, később maga vette fel a Suitbert nevet Szent Suitbert után, aki 637-713 között a frízek apostola, vándorpüspök volt. A név jelentése: gyorsaság vagy erő révén ragyogó. Édesapja mérnök volt, az édesanyja háztartásbeli.
Tanulmányait Kölnben kezdte, majd tízéves korától Löhrben, a marienhilli szerzetesrend internátusában, 1941-től Kasselben folytatta.
1942-ben, 17 évesen behívták munkaszolgálatra, egy évvel később pedig sorkatonaként a nyugati fronton, Franciaországban harcolt, majd amerikai hadifogságba esett, és egy belgiumi hadifogolytáborba került. Egy év fogság után társai segítségével megszökött.
A szökés után rövidesen növendék lett a marienhilli szerzetesrendben. A szerzetesrend tagjaként a würzburgi egyetemen filozófiát, teológiát és pedagógiát tanulhatott.
1951-ben pappá szentelték.
A rend vezetői 1952-ben a Dél-afrikai Unióba küldték.
Az ottani egyetemen pedagógiát tanult még három évig.
Papi szolgálatot látott el; misszionáriusként dolgozott, majd a helyi közösség plébánosa, valamint egy nagy bennszülött elitiskola igazgatója és tanítója lett, továbbá foglalkozott tanítók továbbképzésével is.
Ebben a közegben figyelte meg, hogy a természeti népeknél milyen nagy jelentősége és gyógyító ereje van az ősök tiszteletének.
1964-ben ismerkedett meg a csoportdinamikus önismeret-fejlesztéssel és az újonnan elsajátított módszerrel vezetett csoportjai révén nevet szerzett magának a német szakmai körökben.
A hatvanas évek végén pszichoanalitikus képzésen vett részt Bécsben, majd újabb és újabb módszereket tanult, amelyeket egymás után próbált ki és épített be terápiás munkájába. Ilyenek például az ősüvöltés-terápia (Arthur Janov), a tranzakcionális analízis (Eric Berne), a hipnoterápia (Milton Hyland Erickson), a rendszerszemléletű családterápia, a neurolingvisztikus programozás (John Grinder, Richard Bandler). Különös jelentősége volt számára a kontextuális terápiának a magyar származású Amerikában élő Böszörményi-Nagy Ivántól.
Közben 1971-ben kilépett a szerzetesrendből és megvált papi kötelezettségeitől.
A családfelállítás módszerével először Amerikában találkozott. Később – a nyolcvanas évek elején, a Lindauban megrendezett Pszichoterápiás Hetek alkalmával – Thea Schönfelder csoportjában szerepvállalóként volt része abban a meghatározó jelentőségű élményben, amelynek hatására a módszert alkalmazni kezdte. A családfelállítással a nyolcvanas években kezdett el foglalkozni, s azt hamarosan igencsak hatékony módszerré fejlesztette, amellyel a terapeuták és klienseik a problémák megoldásának forradalmian új lehetőségét kapták a kezükbe.
Mindezt 1988 és 1993 között tartott előadásaiban fogalmazta meg és tette ismertté először nagyobb közönség előtt. Bert Hellinger rendszeresen demonstrálta módszerét a kollégák által szervezett nagycsoportokon, és hamarosan megjelent – Gunthard Weber szerkesztésében – a terápiáját bemutató könyv.
1992-től a Hellinger-féle családfelállítás rohamosan terjedt a német nyelvterületen, a kilencvenes évek végétől pedig az egész világon. Jelenleg a szellemi mozgással kapcsolatos tapasztalatainak tanítása és átadása áll tevékenységének központjában.
A családterápia első alkalmazására az 1950-es években került sor az Egyesült Államokban. A szakemberek hatékonyabb módszereket kerestek a pszichózisok gyógyítására, és a betegeket családtagjaikkal együtt kezdték el kezelni, mivel megfigyelték, hogy pácienseik állapotát és viselkedését jelentős mértékben befolyásolja hozzátartozóik jelenléte.
A családterápia több irányzata ismert napjainkban, de közös jellemzőjük, hogy mind az adott probléma családon belüli összefüggéseit vizsgálja, és a családdal folytatott interakciók révén törekszik a krízis megoldására.
A családfelállítás többféle irányzatból és több neves terapeuta évtizedeken átívelő munkája által sűrűsödött össze egy meghatározott módszerré. Virginia Satir az egyik úttörője a családfelállítás jelenlegi módszerének.
Virginia Satir (1916-1988) amerikai humanisztikus terapeuta.
1951-ben foglalkozott először egy egész családdal, úgy, hogy a család összes tagja jelen volt a terápián. Észrevette, hogy a családi folyamatoknak dinamikája, ereje van, és hogy a terápiás kezelés nem állhat meg a tünethordozónál. A családot, mint rendszert vizsgálta, és megfigyelte, hogy rendszerszinten az egész család változik, amint valamilyen behatás éri a "rendszert". Kezelései során a családnak visszamenőleg 3 generációját vizsgálta, amikor pácienseivel foglalkozott. Munkájának egyik célja, hogy visszaépítse a kliens önbecsülését, és rávezesse arra, hogy a gyerekkori "leckéket" helyesen ítélje meg, és megtanulja erőforrásként felhasználni a gyerekkorban szerzett érzelmi sérüléseket ahelyett, hogy önmaga és a család elleni ítélkezés forrásává tenné.
Új módszerét már 1961-ben elhozta Európába: Ausztriában, Bécsben mutatta be.
Az ötvenes évek végén sok neves tudományos és gyakorlati szakember összefogásával indult el a humanisztikus mozgalom, és 1961-ben megalakult a Humanisztikus Pszichológiai Társaság. Virginia Satir a kezdetektől kiemelkedő alakja volt ennek a humanisztikus közösségnek, olyan társak között, mint C. Rogers vagy A. Maslow.
Virginia különösen sokat hasznosított a saját munkájában F.Perls (Gestalt-terápia) és J.L.Moreno (pszichodráma megteremtője) technikáiból.
Családterápiás (vagyis „csoport”- terápiás) szemléletével úgy lépett ki az egyént elszigetelten vizsgáló és elemző személyiség- és klinikai lélektan keretei közül, hogy közben mégis az egyént volt képes fókuszba állítani.
Mesterem:
Kövesdi Krisztina; pszichológus, Hellinger terapeuta, Coaching szemléletű tanácsadók BKIK-es szakosztályának családállítókat képviselő elnökségi tagja.
Sokat köszönhetek neki, a sok szeretetért, a példáért, az alázatért, emberségéért és a tudásáért. KÖSZÖNÖM!
Több mint tíz éve kezdtem el csoportba járni hozzá. Számos saját állításon, és több száz segítőként megélt eset után 2008-2009-ben az általa fémjelzett, akkreditált (00737-2009 PL-3719) képzésen vettem részt.